Izgalmas egynapos konferenciát hívtak életre a Freelancer Meetup szervezői, a munka világát fenekestül felforgató szabadúszó-jelenségről. Összeszedtük az élménydús előadások legfontosabb tanulságait.
Kép forrása: facebook.com/freelancerfestival/
A rendezvény helyszíne a Grund volt, Budapest egyik különös közösségi tere. A Grund egyszerre hostel, szórakozóhely és rendezvényközpont, de volt már itt közösségi kert is, amíg nem épült rá a Corvin Sétány következő fejlesztési üteme.
Az előkert játszóterén, a szándékosan a Pál utcai fiúkból ismert farakásokat idéző fablokkok között fiatal családok élvezik az első igazán kora tavaszi szombat reggel napsütését. A Grund otthona egy felújított régi épület, aminekt van egy határozottan romkocsmás karaktere is. A belvárosi buli aranyháromszöghöz képest túlzottan félreeső ahhoz, hogy igazán hipszter legyen, de mivel ezeken az utcákon találkozik a klasszikus, régi nyolcadik kerületi világ a Corvin környéki új ingatlanokkal, az egésznek van egy fura hangulata. A Grund hátsó irodáiban van a Google budapesti főhadiszállása is, ami csak erősít a helyet átlengő sajátos életérzésen.
Ide gyűltek össze, a Grund bárját teljesen megtöltve, százas nagyságrendben a gyakorló szabadúszók és az életforma iránt érdeklődők.
Mint minden ilyen innovatív, határterületi rendezvénynek, a Freelancer Fesztiválnak is érdemes az öndefiniálással kezdeni a napot, ugyanis korántsem egyértelmű még, hogy miről is van szó, mi is ez a jelenség. Trend? Tendencia? Válságreakció? Újabb ipari forradalom? Az alaphang beállításához éppen ezért volt tökéletes nyitás Francesca Pesce előadása.
Szabadúszók: identitás és közösség
Kép forrása: facebook.com/freelancerfestival/
Pesce az EFIP (Független Szakemberek Európai Fóruma) alelnöke. A szervezet az “emberközpontú” gazdaság építését tekinti céljának, ernyőként foglalja hálózatba az EU tagállamok helyi vállalkozói szervezeteit, így több mint tízmillió szakemberrel állnak kapcsolatban.
Ennek köszönhetően tudnak például célzott kutatásokat indítani. Ami azért is érdekes, mert ma még hivatalos szinteken nem kutatja senki a szabadúszókat - az alkalmazottakra tervezett kérdéssorokkal keresik fel őket is. Ma még nincsenek megbízható statisztikák a témában, mivel nem tisztázott a szabadúszó fogalma.
Pesce 2010 óta dolgozik az EFIP-nél, azaz jelentős rálátása van erre a gazdasági és társadalmi trendre.
Ő a kétezres évek elejére teszi a jelenség indulását, az USA nagyjából 5-6 év előnnyel rendelkezik Európához képest. De miről is van szó?
A mai, modern értelemben vett szabadúszók társadalmi csoportjának magját jellegzetesen új szakmák speciális szakértői jelentik. A szabadúszó definiálása azért homályos, mert összemosódik az “önfoglalkoztatóval”. Ez utóbbi körbe tartozhat például az, aki életvitelszerűen gazdálkodik, vagy például saját kisboltja van.
Az EFIP a honlapján a klasszikus szabadúszót olyan valakiként fogalmazza meg, akinek sem foglalkoztatója, sem foglalkoztatottja nincsen.
A kissé szlenges “freelancer” helyett a komolyabb “independent professional”, azaz független szakértő megnevezést használják rájuk. Súlyos adat: a válság óta kizárólag ez a kategória nőtt számszerűleg az Európai Unió foglalkoztatási statisztikáiban. Minden más munkavállalói jogviszony vagy stagnált, vagy csökkent.
Miért pont most és miért pont így?
A jelenség mögötti ok Pesce szerint kettős:
- A válság miatt beszűkült a hagyományos munkaerőpiac.
- Az elmúlt évtizedben új szakmák és új munkavégzési lehetőségek alakultak ki.
Ide tartoznak a designerek, a webfejlesztők, de a jógatanárok vagy a személyi coachok is - talán nem meglepő az egybeesés azokkal szakmákkal, amelyeket például a KATA adózási formáról szóló cikkünkben megszólaló szakértők vázoltak fel.
Az EFIP alelnöke szerint a szabadúszókra általánosan jellemző, hogy:
- Autonómok
- Nem időre, hanem teljesítményre fizetik őket
- Ügyfélkapcsolataik jellemzően rövidtávúak
- Általában nem az üzletük növekedése a fő céljuk, hanem az optimális work-life balance kialakítása
A szabadúszók tehát bizonyos szempontok szerint definiálhatók - éppen ezért a problémáik is hasonlóak.
A szabadúszó életmód izolál. A szabadúszónak nem feltétlenül vannak közvetlen kollégái. Az EFIP célja pontosan ezen problémák azonosítása és a legjobb gyakorlatok összegyűjtése. A szabadúszás jelensége még vadonatúj, ezért természetes, hogy a jogszabályi környezet gyakran nem tud mit kezdeni ezekkel a speciális igényekkel - az EFIP igyekszik segíteni a törvényhozókat a megfelelő irányba terelni, és hatásosan kommunikálni a független szakértők igényeiről. Tipikus szabadúszó megoldásként nem tüntetéseket szerveznek, hanem összehangolt twitterakciókkal hívják fel a figyelmet, amivel sikeresen harcolták ki Olaszországban Matteo Renzi miniszterelnök érdemi figyelmét, és így érték el egy kérdéses jogszabály módosítását.
Pesce hangsúlyozta, hogy mivel ez jellemzően egy önálló életforma, ezért fontos és érdemes a kapcsolatok kialakítását stratégiai prioritásként kezelni. Nem csak az ügyfelek irányában kell ismeretségeket kötnünk, hanem a többi függetlennel is érdemes összefogni, hálózatosodni:
“Ideje közösségként gondolni magunkra.”
Jakus Vivien és Takács Szabolcs innen vitte tovább a gondolatot, a nemzetközi háttér után a szabadúszók egyéni motivációi felől közelítve:
“...fontosabb volt nektek, hogy az életeteket tartalommal töltsétek meg.”
Takács Szabolcs a halász és az üzletember anekdotájával nyitva azt próbálta érzékeltetni, hogy sok szabadúszónak a motivációja nem kifejezetten az anyagi függetlenség, hanem a saját életük, az idejük feletti nagyobb kontroll megteremtése. Az Oscar-díjas Mindenki c. kisfilmre utalva mondta el, hogy “a jövő embere nem versenyt akar nyerni, hanem énekelni akar.”
Jakus hozzátette, hogy “könnyű mástól várni” a havi fizetést, a létbiztonságot, ezért a független út mindig egy bátorságot kívánó döntés, de hangsúlyozta, hogy itt globális tendenciákról van szó, és kifejezte bizalmát abban, hogy a közeli jövőben már egyáltalán nem a jogi forma fogja meghatározni a napi munkánk kereteit, hanem az értékrend.
Kép forrása: facebook.com/freelancerfestival/
“Minden a kapcsolatokon múlik (Nem).”
Pistyur Vera és Nyíri József a Bridge Budapest és a BNL Partners képviseletében olyan cégeket, vállalkozókat, befektetőket tömörítő szervezeteket reprezentálnak, akiknek sikerült az áttörés - saját ötletekből és erőforrásokból erős vállalkozásokat építeni Magyarországon. A Bridge nonprofit szervezetként segít a korszerű információk terjesztésében, szakmai rendezvények szervezésében, a BNL pedig “smart money” cég: egy olyan befektetői kör, akik az üzleti angyalokhoz hasonlóan nem csak pénzt, hanem kiemelt figyelmet, tanácsadást is nyújtanak az általuk kiszemelt tehetséges vállalkozóknak.
Ennek megfelelően természetesen jó rálátással bírnak arra a hosszú és rögös útra, amit megtett a vállalkozás, mint fogalom, mint megélhetési modell megítélése Magyarországon.
A köreikben mozgó top cégek (már szinte unalmas, de releváns példa közülük a Prezi) mindennapos tapasztalata az volt, hogy az “utcán” nem sokat éreznek abból, ami őket sikerre tudta vinni. Szerették volna megismertetni a világgal a lehetőségeket, amikkel ők élni tudtak.
Az egyik ékes példája a sikerességgel kapcsolatos babonáknak az, hogy “minden a kapcsolatokon múlik”. Számos jó példa van az ellenkezőjére már itthon is, mégis makacsul tartja magát a hit, hogy “ismerős” nélkül semmire sem lehet jutni, vagyis, hogy a kapcsolatok fontosabbak, mint maga a termék, a tudás, az ötlet, a munka.
Az Európai Unió országain belül, kutatások szerint, Magyarország a második legrosszabb a vállalkozás megítélésében - csak Romániában szkeptikusabbak az emberek. De érződnek a változás szelei:
2013-ban még mintegy 91%-os volt a passzivitási ráta, a vállalkozásra való hajlandóság ellentéte, a 20-30 évekesek körében.
Ez mára 56%-ra zsugorodott, tehát még többségben vannak az érvényesülésüket mások cégeitől várók, de jóval kisebb mértékben, vagyis csökken a kockázatkerülés.
Talán ez annak a jele, hogy a Francesca Pesce előadásában ismertetett globális tényezők itthon is egyre inkább éreztetik hatásaikat.
Pistyur és Nyíri szerint a jó vállalkozó az alábbi tulajdonságokkal rendelkezik:
- Nem direktben a pénz megszerzésére koncentrál, hanem a sikerességre hajt - aminek persze járulékos következménye lehet az anyagi helyzet javulása is.
- “Sense and react” - képben van a piaci tendenciákkal és reagál rájuk
- Alázattal közelít a választott munkájához.
- Megvan benne a szándék a folyamatos tanulásra, önfejlesztésre
Éles ellentétben az “ötletfétisben” szenvedőktől, akik kitalálnak valamit, és azt csak úgy, csak abban a formában próbálják keresztülvinni, mindenáron - holott némi kalibrálással a teljes érdektelenség hatalmas sikerré is válhat. Számos példa van arra, hogy egy startup nem tud elrugaszkodni, és egy szinte triviális, apró változtatás hozza meg az áttörést.
A jövő mindenesetre biztató, mivel javul a vállalkozókedv, és nem mellesleg az állami pályázati csatornák is elkezdtek nyitni a startupok felé, például az MNB Hiventures alapjának képében…
Ezzel a pozitív gondolattal zárjuk jelenlegi összefoglalónkat a Freelancer Fesztről, de további posztjainkban még olvashattok az ott elhangzottakról!
Addig is, aki szeretne frappáns képet kapni az eseményről, mindenképp nézzen rá a Remarker stábjának fantasztikus “élő jegyzet” plakátjaira, amelyekre vizuálisan izgalmasan rögzítették az előadások fő mondanivalóit!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.