A rejtélyesnek és nagyon “informatikainak” hangzó RSS-sel egyszerűen és gyorsan tudjuk követni kedvenc netes hírforrásainkat, hatékonyan eltöltve az online tájékozódásra, olvasásra szánt időt - és garantáltan nem maradunk le semmiről, ami fontos nekünk.
Az RSS-t először a korai bloggerek használták széles körben, hiszen így lehet egyszerűen tudomást szerezni arról, hogy egyik kedvenc blogunkon új anyag jelent meg, anélkül, hogy minden nap végigkattintgatnánk a könyvjelzősávba kirakott kedvenceinket, és sóhajtoznánk, hogy “mikor jön már új cikk?”. A kezdeti fellángolás után az RSS-ből való olvasás visszahúzódott a fél-undergroundba, a webes technológiákat jól ismerők szubkultúrájába, és nem lett széles körben alkalmazott internetes fogyasztói megoldás. Amiért igazán kár, különösen, ha belegondolunk, hogy milyen irányt vett azóta online életünk.
Ha manapság találunk egy jó weblapot, mondjuk egy iparági híroldalt, szakmai blogot, vagy egy pályázatfigyelőt, mit csinálunk? Általában ezekkel a lehetőségekkel élünk:
- Időnként visszanézünk rá.
- Belájkoljuk a Facebook oldalát.
- Ha igazán fontosnak érezzük, talán kérünk értesítést e-mailben az új posztokról. Ugyanakkor, ha ez egy korszerű weboldal, akkor valószínűleg az arcunkba is tolja a feliratkozás lehetőségét, mivel már mindenki tudja, mennyire értékes dolog üzleti szempontból egy releváns e-mail cím lista.
Mi történik ezután?
Mindenkinek van pár olyan kedvenc weboldala, hírportálja, amit gyakran látogat, de ezek száma véges. Mondjuk az Indexen, az Mno.hu-n , vagy a Portfolio.hu-n szinte biztosan mindig látunk valami újat, de a kisebb weboldalak nem frissülnek olyan tempóban, mint a szerkesztőségi híroldalak. Egyenként nézegetni őket körülményes, lassú, és simán meg is feledkezhetünk rólunk.
A Facebookra tekintve, a belájkolt oldal aktivitásától függően lehetséges, hogy soha nem látunk egy darab posztot sem tőlük. Azt, hogy mit látunk ott, alapvetően a rendszer saját algoritmusa dönti el, hiszen próbál úgy szelektálni, hogy mindig érdekes legyen számunkra az idővonal. Ráadásul attól még, hogy egy weboldalon fontos, minőségi híreket, információkat posztolnak, még korántsem biztos, hogy a Facebookon is aktív és profi munkát fognak végezni. Még akkor is lutri, hogy melyik posztjuk jut el hozzánk, ha gyakran és jól megtervezett módon posztolnak, és mindent nagyon jól csinálnak. EZ nem csak rajtuk és rajtunk múlik, hanem azon is, hogy az adott anyag mennyi lájkot és megosztást kap, és akkor a Facebook algoritmusának többi titkáról még nem is beszéltünk!
Ha e-mailben kérünk értesítést, feliratkozva a hírlevélre, akkor rendszeresen és kiszámíthatóan értesülünk az új anyagokról, biztosan nem maradunk le az új információkról. Csakhogy az e-mail fiókunkat elsősorban levelezésre használjuk, nem olvasgatásra. Ennek köszönhetően általában az történik, hogy megkapjuk az értesítést e-mailben, és amikor legközelebb ránézünk, arra gondolunk, “Hú, ez nagyon érdekesnek tűnik, majd elolvasom valamikor.” A levél olvasottá válik, és sosem jutunk el magáig a cikkig, amire felhívta a figyelmünket. Vagy, ami még rosszabb, direkt olvasatlanra állítjuk, ezért egyfolytában ott éktelenkedik, így nem tudjuk számon tartani az üzleti szempontból fontos beérkező mailjeink állapotát, áttekinthetetlenné válhat postaládánk. Néha pedig a lehető legrosszabb történik: annyira izgalmasnak, fontosnak tűnik az érkezett cikk, hogy azonnal klikkelünk, és elkezdjük olvasni - pedig a postafiókunkat eredetileg azért nyitottuk meg, hogy a levelezésünkkel foglalkozzunk.
A produktivitásunk elleni egyik legnagyobb merényletet akkor követjük el, ha az e-mail fiókunkat nem tartjuk tisztán, rendezetten, ha nincs “kinullázva” az inboxunk, hanem áttekinthetetlenül torlódnak benne a különböző prioritású üzenetek. Ezzel tudjuk legkönnyebben cégünk és magánéletünk kommunikációját belevezetni egy információs vonatszerencsétlenségbe.
Ettől még használhatjuk az e-mailt hírlevelek gyűjtésére és olvasására, de megfelelő alrendszerek, címkék, szűrők kialakítása nélkül többet ártunk ezzel, mint amennyi haszna az e-mailbe kért cikkeknek van. Az okos e-mailezésről még lesz szó a Vállalkozói Blogon.
És persze, ott vannak az “Értesítések”.
A Facebookon is kérhetünk “Értesítést”, így garantálhatjuk, hogy nem maradunk le egy posztról sem. Sőt, manapság már kiépültek azok a csatornák, amelyeken egyenesen a böngészőnkben jelennek meg a legkülönfélébb forrásokból érkező értesítések. Ez hasznosnak tűnik, de valójában ezek a jelek a közösségi médiafelületeken, a telefonunk pittyegései, a szűretlenül és priorizálatlanul beérkező “Valami Történt” jelzések semmit sem segítenek, mert csak egy számot látunk, például a Facebook kék hátterében vöröslő kis jelzést, ami arra ingerel, hogy azonnal reagáljunk rá.
Miért nem segítenek szinte semmit? Mert ömlesztve, időrendben, és azonos csatornán érkeznek. Amíg nem kezeljük őket, addig nem derül ki, hogy most éppen egy két hónap múlva esedékes koncertről kaptunk egy számunkra irreleváns frissítést, vagy mondjuk egy fontos jogszabályi változás rejtőzik a kis jelzés mögött.
A jelek szerint így netezünk mi. Ezek az aktuális trendek: a social csatornák és az e-mail töretlenül uralja a digitális marketingpiacot, és mivel az internetes tartalom kis túlzással élve csak körítés a hirdetési felületek mellett - hiszen megszoktuk, hogy “ingyen” van - ezért az a “kontent”, amire kíváncsiak vagyunk, olyan csatornákon érhető el leginkább, amelyek hirdetői szempontból optimalizáltak – és nem a hírfogyasztó szempontjából. Leginkább e-mailen és a közösségi médiában.
Talán ezért nem lett széles körben támogatott eszköz az RSS: mert valódi kontrollt kínál a tudatosan tájékozódni kívánó netfogyasztó számára, nem csak “kattintgatást”, és az “up-to-date-ség” illúzióját keltő értesítések ellenőrzését. De hogyan teszi mindezt, és hogy lehet használni?
Hogyan tudjuk visszaszerezni az irányítást a digitális információözön felett?
A kézenfekvő válasz, hogy RSS-olvasó használatával.
Az RSS a XXI. század hajnala óta létezik, a rövidítés jelentése a Really Simple Syndication kifejezés, ami nagyjából Nagyon Egyszerű Frissítés-t jelent. Az RSS gyakorlatilag egy .xml kiterjesztésű fájl, ami a weboldalunkon van. A file univerzális, számtalan eszköz és program számára “érthetően” van megírva. Az RSS-olvasók ezt az xml-t ellenőrzik periodikusan, és az új tartalmakat egy kényelmes felhasználói felületen megjelenítik.
De nem is kell értenünk pontosan, hogy mi zajlik a háttérben. A lényeg, hogy magától jön a kontent. Új forrásra regisztrálni nagyon egyszerű: az olvasószoftverekben a megfelelő helyre be kell illeszteni a weboldal címét, és ha van a weboldalon RSS forrás, akkor meg fogják találni.
A végeredményt úgy kell elképzelni, mintha lenne egy saját magazinunk. Bal oldalt sorjáznak a források, amiket “követ” az olvasó. Mindegyiken egyesével látjuk, hogy van -e rajta új tartalom. Ezeket a forrásokat, ha már elég sok van belőlük, kategorizálhatjuk téma szerint, például “Foci”, “IT”, “Konkurencia”, “Szakmai lapok”, “Kedvencek” és így tovább, ezáltal saját rovatrendszerre tehetünk szert.
Kép forrása
Az egyik legnépszerűbb RSS olvasó, a Feedly nyitólapja - bal oldalt a felhasználó által létrehozott kategóriák, fent az eszközök, címlapon a válogatott, legfrissebb tartalmak.
Ennek megfelelően akár többszáz különböző webes forrást követhetünk úgy, hogy egy válogatott, frissesség szerint rendezett gyűjtést látunk a nyitólapon, de közben egyetlen kattintással meggyőződhetünk arról is, hogy egy bizonyos kedvelt forrásunk jelentkezett -e új poszttal, illetve sorba rendezve láthatjuk egy adott forrás összes anyagát. Nincsenek kereső és kínáló tartalmi algoritmusok, nincs szűrés, nem mások ajánlásai, megosztásai alapján tájékozódunk, a különböző források anyagai nem keverednek össze, és az olvasót akkor nyitjuk meg, amikor valóban olvasni akarunk, azaz nem vagyunk kitéve a Push Notificationök, azaz Értesítések állandó nyomásának, és nem kell az e-mailjeinkben bogarászni tartalom után, ha nem akarjuk erre használni. A modern olvasók természetesen app formában is léteznek, tehát mobilon is elérhetők.
RSS forrása, úgynevezett “feed”-je minden blognak, és a weboldalak többségének van. A legnagyobb hírportáloknak még a különböző rovatai is rendelkeznek ilyennel, ezért mondjuk ha az Indexen a Külügyi rovat híreit, vagy a Portfolió Ingatlan rovatát szeretnénk folyamatosan követni, nem lemaradva egy hírről sem, de ignorálva a többi témát és rovatot, akkor azt is megtehetjük.
Néhány évvel ezelőtt a Facebook oldalak is rendelkeztek RSS-sel, mint ahogy egyéni Twitter profilokat is lehetett így követni, anélkül, hogy mi magunk twittereztünk volna, de a közösségi szolgáltatók szépen lassan leálltak az RSS támogatásával. A világ legnépszerűbb RSS olvasóját a Google üzemeltette, amíg meg nem szüntették, alacsony érdeklődésre hivatkozva, de a hardcore felhasználók sokáig gyászolták, és több hasonló szolgáltatás is készült, ami a régi Google Reader funkcióit próbálta átvenni.
Az RSS tehát marad, lassan húsz éve a tudatos internetfogyasztás eszköze, és nem úgy tűnik, hogy bármi más le tudná cserélni. Ugyanis mindig lesz egy olyan internetező réteg, melynek tagjai önmaguk szeretnék eldönteni, hogy az általuk kedvelt netes források közül mikor melyikhez fordulnak, mindezt pedig egy áttekinthető és hasznos funkciókkal bővített online felületen szeretnék gyakorolni.
Egy olvasó beállítása gyorsabb és egyszerűbb feladat, mint mondjuk egy Facebook profil indítása és üzemeltetése. Az olvasó alapból mindig “üres”, tehát szépen lassan, a magunk tempójában tölthetjük fel, ismerhetjük ki funkcióit, kezdve például a böngészőnk könyvjelzőiben tárolt weboldalak címének beillesztésével az olvasó keresőjébe. A többi gyerekjáték, magától értetődő, maga az érzés pedig egy könyvtárlátogatáshoz vagy életünk első napilapjának átböngészéséhez hasonlatos intellektuális élmény, zavaró tényezőktől és a mások által a “kedvünkre” szabott algoritmusok szűrőhatásától mentesen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.