Feel Flux: Mágneses hullámverés

A Feel Flux termékét nehéz szavakba önteni, mert egy izgalmas fizikai jelenséget demonstrál. Kütyünek túl egyszerű, játéknak túl drága, mégis egy lelkes közösség finanszírozta meg az első sorozat legyártását. A CIB és a Vállalkozói blog közös interjúsorozatában ezúttal a startupper távolabbi kilátásairól beszélgettünk.

Lányi Ádám:

A legutóbbi beszélgetésben odáig jutottunk el, hogy megcsináltuk a crowdfundingot, teljesítettük a feltételeit, egy kis időt azzal töltöttünk, hogy céggé váljunk, aztán 2015 nyarán webshopot indítottunk, és elkezdtünk viszonteladókat keresni. Mostanra lett 20-25 partnerünk, akik rendszeresen rendelnek, némelyik tízes, mások száz példány körüli nagyságrendben. Ezek általában különleges játékboltok. A teljes magyar eladásunk összesen ötven darab körül van egy évben, a többiek külföldiek.

A közveljövőben végrehajtunk egy áremelést, két okból. Egyrészt számottevően növekednek az anyagköltségeink...

Miért, mi változott az anyagköltségekben?

Ádám:

A réz és az alumínium világpiaci ára emelkedik, a rézé húsz százalékot emelkedett a legutóbbi rendelésünk óta. A rézváltozat költségében pedig ez a domináns tétel, a teljes gyártási költség mintegy negyven százaléka. És mivel minden szereplőt a százalékos haszon érdekel, ezért ez az árkülönbség minden terjesztési lépcsővel felszorzódik. Egy viszonylag kis emelkedés az anyagköltségben így elég nagy végső piaci áremelkedést jelent.

Rezet nem lehet itthon beszerezni, akár reciklált forrásból?

Somlyó Tamás:

A minősége sem megfelelő, és az sem, amilyen formában elérhető, ami nekünk nagyon fontos. A rézcsöveinket előre olyan geometriára extrudálják, ami lehetővé teszi a költséghatékony darabolást, és így már a lehető legkevesebbet kell a csöveken esztergálni.

Ötven métert kell minimálisan rendelnünk, de még többet érdemes, szóval itt is figyelnünk kell, hogy ne kerüljünk likviditási problémába amiatt, hogy rézben áll a pénzünk. De ha túl óvatosak vagyunk, akkor fennáll a kockázata annak, hogy nem tudunk teljesíteni egy párszázas rendelést, amelyek azért már rendszeresen előfordulnak. Főleg, hogy némi készletet mindig szeretnénk megtartani saját webshopos eladásra, hiszen számunkra nyilván az a legprofitábilisabb.

Ádám:

Az áremelés másik oka, hogy a végfehasználói ár alacsonyabb százalékos értékéért szeretnénk árulni a terméket a disztribútoroknak. Ők boltok számára értékesítenek tovább, tehát még nem végfelhasználók számára, számukra az a vonzó, ha a százalékos profitjuk a felszorzás után minél jobb. Korábban az volt a problémánk, hogy drágán gyártunk, ezért nehezen fért bele még egy szereplőnek a jutaléka az árba. Ezzel remélhetőleg eljutunk oda, hogy további disztribútori kapcsolatokat építhetünk ki, akik már nem a százas, hanem inkább ezres nagyságrendben rendelnek. Persze így az egy darabon elért profitunk még tovább csökken, de kellően nagy darabszám mellett ezt az ember szívesen vállalja.

Kép forrása: vat19.com

Mi lesz, ha sikerül, és mi lesz, ha nem? Milyen gátak állnak a fejlődésetek útjában?

Az egyik borzasztóan prózai akadály a jelenlegi irodánk mérete. Itt gyártunk, csomagolunk, innen megy a szállítás. Itt két ember tud zavartalanul dolgozni. Ez arra jó, hogy egy hónapban párszáz terméket útjára indítsunk, de ha ez mondjuk kétezer darabra emelkedne, akkor a feladatok ellátása nagy problémát jelentene. Próbálunk megoldást találni: ugyanabban az épületben bérelnénk az alsó szintet is, ahová levinnénk a gyártást, ami egyébként esetünkben a csövek bőrrel való bevonását és a termék végső csomagolását jelenti. Most még kézben kényelmesen levihető dobozokat szállítunk, de a disztribútoroknak már köbméteres dobozokban kell szállítani. Egy köbméternyi réz több tonnát nyom. Azt nyilván nem tudjuk levinni a lépcsőn.

Az elmúlt év első felének viszonylag szerényebb lehetőségeihez képest ez a karácsonyi szezon jól sikerült, így van némi tőkénk. De ha most belemennénk egy komolyabb infrastrukturális fejlesztésbe, megfelelő bútorokkal, targoncával, az még kockázatos lenne. Be is dönthetné a céget.   

Mi adna nagy lendületet számotokra a cég továbbfejlődéséhez?

Ádám:

Volt korábban arról szó, hogy a Brookestone áruházláncba bekerülnénk. Körülbelül háromszáz boltjuk van Amerika-szerte, valós, fizikai, offline boltok. Ez egyelőre elakadt.

Tamás:

Viszont most keresett meg minket a Sharper Image, nagy álmom, hogy ebből összejöjjön valami. De én annak is nagyon örülnék, ha sikerülne egy olyan központi elosztó rendszerbe kerülni, amely az összes olyan iskolával kapcsolatban van, ahol felmerülhet a Feel Flux, mint fizikatanárok számára jó demonstrációs eszköz.

Ádám:

Mi készítettünk egy ilyet, annyit hozzátéve, hogy legyen maga a termék szép és igényes. A média nyilván a hangzatos dolgokat szereti, ezért gyakran hivatkoznak “ifjú feltaláló” meg “az új Rubik-kocka” címeken ránk és a Feel Fluxra, amit mi sosem állítottunk. Persze, büszkék vagyunk rá, meg ameddig eljutottunk vele, de ez nem egy találmány. Ez egy termék. Egy rendes fizikatanárnak van hasonló a szertárában, de a legtöbb embernek ha a kezébe adod, és átdobja a mágnest a csövön, kikerekedik a szeme.

Tamás:

Egyébként a fizikatanároknak és a fizikát kedvelőknek külön örömet okoz, mert végre egy olyan termékkel találkoznak, amiről pontosan tudják, hogy miről szól, és méginkább a sajátjuknak érzik. Örülnek, hogy létezik egy kifejezetten erre kitalált termék, ami ezt az effektet demonstrálja, ebből hozza ki a maximumot. Ez egy erre a célra létrehozott szép tárgy. Nagyon megszólítja azokat, akik ezzel foglalkoznak a szakmájukban.

Kép forrása: indiegogo.com

Ádám:

Az oktatási felhasználással még az a gond, hogy a termékünk drága. De részint azért drága, mert nagy hangsúlyt fektettünk a külalakra, a dizájnra, a csomagolásra, amire az oktatási célú változatnál nincs szükség, úgyhogy ha lenne ilyen nagyobb darabszámú megrendelésünk, akkor arra készítenénk egy külön verziót.

Tamás:

Szóval összefoglalva, a továbblépés számunkra azt jelenti, hogy olyan elosztó egységekkel kössünk megállapodásokat, akik a saját kapcsolati rendszerükön keresztül elérnek sokkal több viszonteladót, mint amennyit mi egyenként el tudunk, és ezek számukra bejáratott útvonalak, szinte automatikusan működnek. Az a célunk, hogy legyen 2-3 ilyen disztribútorunk, akik az oroszlánrészét elviszik az eladásnak. Ezért sem szeretnénk egyetemeket egyenként megkeresni, mert reménytelen, hogy érdemben tudjanak foglalkozni vele. Ennél gördülékenyebb megoldásra van szükség. Nekünk az olyan katalógusokba kell bekerülni, amelyekből az egyetemi, iskolai boltok válogatnak és rendelnek.